Ezt a kérdést szinte nap mint nap megkapom elsősorban élet- és cégtársamtól, Virágtól, de munkatársaimtól, ügyfeleimtől, barátaimtól is rendszeresen. Ők azt érzik, tudok értékeseket és hasznosakat mondani a napi munkám során, vannak jó gondolataim, és hogy ezeket megoszthatnám a nagyvilággal írásban is. Ezt én is tapasztalom, de a blogolástól valahogy mindig tartottam, sőt kicsit féltem. Hiszen ez egy egész más műfaj, mint a személyes tanácsadás vagy a napi marketing munka.

Miktől féltem eddig?

  1. nem leszek képes rendszeresen írni. Ettől azért tartok, mert folyamatosan jönnek új ötleteim, amik néha kiszorítják a régieket, és azok megvalósítása félbeszakad.
  2. nem jut el az emberekhez, ergo senki nem fogja olvasni, nem fog hozzászólni. Valójában ez nem valós félelem, hiszen ha valami jó, akkor úgyis terjedni fog, ha pedig nem, akkor minek is hogy terjedjen? :)
  3. túl sok negatív visszajelzést, kommentet kapok. Igen, ez már paranoia, de szerintem ettől mindenki tart egy kicsit, aki publikál. Szóval előre felvérteztem magam fejben, hogy a negatív, ártó, szándékosan lehúzó vagy oda nem illő kommenteket simán törölni fogom. Kemény leszek. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet kritizálni vagy vitázni, sőt, ennek örülnék is – ha korrekt és normális hangnemben történik.
  4. a szakma kritizálni fog. Ez kicsit kapcsolódik az előzőhöz. Sok blogot olvasok, és tapasztalom hogy néha egymásnak ugranak a szakmán belüliek, például marketingesek. Én eddig jellemzően elkerültem az ilyen szakmai vitákat, főleg mert a legtöbbször úgy éreztem, felesleges időpocsékolás a vádaskodásra, személyeskedésre válaszolni, mert ezzel a jó ügyfeleinktől veszem el az időt. Ettől már kevésbé félek, mert amit le fogok írni, az mellett 100%-ig kiállok, megvédem, és vitázni is hajlandó vagyok. Ha esetleg tévedek, akkor elismerem, ettől még nem dől össze a világ.

Könnyű belátni, főleg így leírva, hogy a fentiektől valójában tök felesleges félni, bullshit az egész.

Ezek mind csak kitalált félelmek, vagy olyanok amiket le tudok küzdeni. Csak kifogások, hogy miért ne vágjak bele. De most belevágok, és majd az idő eldönti, jól tettem-e. Abban biztos vagyok, hogy csak nyerhetek vele, ha mást nem, hát tapasztalatot.

Mi a célom?

Nos igen, ez a legfontosabb kérdés – ezt minden alkalommal felteszem minden meetingen, #cégesmegbeszélésen. Mindent ez alapoz és határoz meg. Az én célom az, hogy értéket adjak. Elgondolkodtassak, értékes és hasznos dolgokat írjak. Ha bejegyzésenként csak 1 visszajelzést kapok, hogy valakinek már hasznos volt, akkor úgy fogom érezni, hogy megérte. Elindul tehát egy új korszak.

Kilépek a „barlangból”, és többet kommunikálok.